Egyre másra kapom a pozitív visszajelzéseket, hogy milyen ügyes vagyok, mennyi mindent csinálok, és többször kérdezik is tőlem, ezt hogy bírom? Bevallom, ilyenkor mindig meglepődöm, mert egyáltalán nem érzem magamat vagy az életemet ennyire átlag felülinek. De elgondolkodtam a jelenségen, beszélgettem a témáról a barátaimmal és van egyfajta válaszom. Nem fogok belemenni marketing szakmai kérdésekbe, sem terminológiákba, sokkal inkább saját magam történetét mesélem el.
Az egész ott kezdődött, hogy amióta az eszemet tudom, orvos akartam lenni. Vagyis inkább egy olyan valaki, aki tud gyógyítani. Érdekelt a biológia, az iskolában folyamatosan nyaggattam a tanárnőt, hogy mikor tanulunk már az emberről, mert hát jó-jó a növény- és állattan, de a számomra nagyon izgalmas téma, mégis csak az ember. Tudatosan készültem az orvosi pályára, de valahogyan egyre jobban távolodtam el a felvételi tárgyaktól. Már nem igazán érdekelt. Ma már értem az okát. 15 éves voltam, amikor a nagymamám meghalt. Nem tudtam mit kezdeni az érzelmekkel, a gyásszal. Az első idegösszeroppanásom akkortájt volt. De a családom és a környezetem nem értette, nem tudta mi zajlik bennem, segíteni még inkább nem tudtak. Innen ered az, hogy saját magamat kell meggyógyítanom. Ami plusz lelki erőt adott, az a szerelem volt. Be kell, valljam, hogy emiatt a szerelem miatt hoztam meg azt a döntést, hogy nem megyek el a városból semmilyen orvosi egyetemre, maradok Miskolcon. Már csak az volt a kérdés, milyen szakra adja be a jelentkezésemet. A jó tanulmányi eredményeim miatt két szakra (történész, közgazdász) felvételi nélkül jutottam be. Ma már biztosan állíthatom, hogy hagytam magam vezetni az érzéseim által. Ez azóta sem változott. Így lett belőlem közgazdász, marketinges, turizmus szakiránnyal.
Az a hajtóerőm, hogy megtudjam, hogyan tudom meggyógyítani magam, küldetéssé vált. A doktori disszertációmban majd olvashattok erről, most megyek tovább a történetben. Azt hiszem viszonylag hamar megtanultam holisztikusan szemlélni az embert, majd az emberi kapcsolatokat és a környezeti hatásokat. Egyértelművé vált, hogy saját magamat hogyan tudom mind testileg, mind érzelmileg, mind mentálisan gyógyítani, alakítani, fejleszteni, kivirágoztatni. Majd az is kézzelfoghatóvá vált, hogy az emberi kapcsolatokat mind a magánélet, mind a munka viszonyaiban hogyan tudom gyógyítani, alakítani, fejleszteni, kivirágoztatni. És az is látszott már, hogy a természeti és épített környezetünket hogyan lehet az ember számára gyógyító hatásként alkalmazni.
Nagyon nehéz, ugyanakkor izgalmas út volt a gyógyulás, az átalakulás, a fejlődés, a kivirágzás minden téren. Először a saját magammal vívott harcok emésztettek fel nagyon sok energiát, majd az emberi kapcsolataimban vívott csaták okoztak rendkívül nehéz szituációkat, de ezek vezettek el odáig, hogy ma olyan közösségekhez tartozom, olyan barátaim és munkatársaim vannak, akiket a választott családomnak nevezhetek. Szeretnek és támogatnak abban, hogy járjam a saját utamat és bátran legyek önmagam.
Az önreflexió és az önfejlesztés napi rutinná vált. Az egészséges életmódnak egy rendkívül összetett módszerét alkalmazom. Ez a Rekreáció. Napi szintű újraalkotása saját magamnak. A testemnek, a lelkemnek, a tudatomnak. Mire is figyelek?
- A testemre, mint biológiai lényre. Fontos érteni a biokémiát és kvantumfizikát.
- Az érzelmeimre és gondolkodásomra. Mentálhigiéniás gyakorlatokat végzek és pozitív jelentés keresés megküzdési stratégiát alkalmazok.
Napi szinten figyelek az emberi kapcsolataimra is. Tisztán kell látni, milyen szerepekben vagyunk és azokban hogyan működünk. Nőként, anyaként, barátként, tanárként, vállalkozóként, munkatársként más-más viselkedést követek, amelyeket folyamatosan jó, ha felülvizsgálok.
- Az asszertív kommunikációt követem, bármiről legyen is szó.
- Jogom van eldönteni, ki van az életedben és ki nincs. Minden társadalmi megjegyzéstől függetlenül!
Napi, heti szintem figyelek arra is, milyen közegben vagyok.
- A lakásom a nyugalom szigete, ahol pihenhetek, feltöltődök. Home stagerként rendeztem be, tudjuk tartani a rendet, de takarító nő is jár hozzám.
- A szabadidőmet olyan helyeken töltöm, ahol feltöltődöm. Maga a hely, maga a szolgáltatás, maga az élmény egészségre támogató hatást fejtsen ki.
Így élek. Így telnek a napjaim. Ebben a tudatosságban, ebben a komplexitásban. Minden nehézségemet tudom kezelni, legyen magánéleti vagy munka témájú. Nem rongálom sem magam, sem az emberi kapcsolataimat, sem a környezetemet. Ha mégsem tudok valamivel megküzdeni, most már segítséget kérek. Barátoktól, szakemberektől, intézményektől, hatóságoktól. Azt hiszem, ezt jelenti a harmóniában élés. És azt gondolom, ez sugárzik belőlem.
A marketinges rendszerszemléletemmel azt is láttam már egy idő után, hogyan tudok mindezekről beszélni, írni, kommunikálni. Mindig is volt egy másik belső hajtóerőm. Hatni másokra. Persze meg kellett tanulni azt, hogyan lehet úgy hatást kifejteni, hogy közben nem ártok másnak és valami tartalmas üzenetet is közvetítek. A társadalmi marketing iskola nagyszerű terep volt erre. Így az, amikor erőteljesebben kommunikálok magamról, az anyaságomról, a munkáimról, a szabadidőmről, a társadalmi szerepvállalásaimról, az a kivirágzásom állapota. Nevezhetjük önazonosságnak is.
Nagyon elégedett vagyok azzal, hogy a különböző szerepeimet meg tudom élni és jó szívvel mutatom is ezeket meg. Mert sok munka van mögötte… hogy úgy nézek ki, ahogy… hogy olyan emberi kapcsolataim, olyan munkáim, olyan társadalmi szerepeim vannak, amilyenek. Hogy példa vagyok-e? Valakinek nem, valakinek talán. De nem ez a lényeg. Hanem az, hogy ez vagyok én, ez az én utam, az én történetem, az én életem. 😊
