A mai modern világunkban jellemzően a boldogságot és az egészséget, valamint a sikert célozzuk meg a legtöbben elérendő célként. Én is így tettem. Sőt, tovább mentem. Nem csak célokat fogalmaztam meg, nem csak mantráztam őket, hanem tettem is értük.
Körbejártam a boldogság és az egészség témáit, megértettem a természetüket és megtanultam boldognak és egészségesnek lenni. Már tudom, hogy a boldog pillanatok megélése egy szemléletmódból ered, az egészség pedig akkor tartható fent, ha a lelki folyamatokra fókuszálsz.
Jelenleg épp a sikert, mint jelenséget figyelem és tanulmányozom. Egy dolgot már biztosan állíthatok. Ahhoz hogy sikert érj el, változtatnod kell! Gondoljuk csak végig!
Mi is a siker? Ha valami sikerül, azaz ami eddig nem ment, az most már megy. Siker tehát az, hogy megváltoztatok valamit abból, ami életre hívott egy jelenséget, egy szituációt annak érdekében, hogy más kimenetelt kapjak. Általában ez valamilyen tett formájában válik érzékelhetővé, láthatóvá. Mivel minden cselekedet mögött gondolat és szó áll, így a gondolkodásban és a kommunikációban végrehajtott változtatás hív életre más jelenséget, más szituációt, mint eddig.
Az érettségiig, a diplomáig teljesen evidens, hogy tanulunk, fejlődünk, változunk, változtatunk. Utána, mikor kirepülünk a nagybetűs életbe, sokan elfelejtik már ezeket. Mennyivel sikeresebbnek, boldogabbnak és egészségesebbnek éreznénk magunkat, ha nem gondolnánk azt, hogy az oktatási rendszer befejeztével már készen vagyunk.
Valójában csak egy újabb fejezetbe kezdtünk, ami újabb és újabb fejezetet fog még életre hívni. Az önálló életet meg kell tanulni. A párkapcsolatot, házasságot meg kell tanulni. A gyerekvállalást, gyereknevelést meg kell tanulni. A szakítást, válást meg kell tanulni. A karrierépítést meg kell tanulni. Az alkalmazotti létet meg kell tanulni. A vállalkozás felépítését meg kell tanulni. Az idősebbekről való gondoskodást meg kell tanulni. A nyugdíjas létet meg kell tanulni. A halált meg kell tanulni. És még sorolhatnám napestig, mennyi mindent kell megtanulni az életünk során. És a legtöbb dolog 18, 21, 23 éves korunk után történik. Addig csak annyit tanulhattunk meg a fenti témákból, hogy a családunk és a környezetünk ezekben a témákban hogyan viselkedik, miket mond és miket gondol. Másra nem volt lehetőség, hiszen kevés önálló döntési jogunk volt.
Tehát amikor fiatal felnőttként a nagybetűs életbe vágunk, akkor magunkkal visszük az oktatási rendszer lexikális tudásán kívül azokat a mintákat, amiket láttunk, tapasztaltunk a családban és az iskolában. És ekkor kell a saját életünket a kezünkbe venni. Ekkor az önismeret és a társas kapcsolatok működésének ismerete elengedhetetlenné válik. Ezután a saját döntések meghozatala a kulcs, ami már a saját életünk megélését és megteremtését eredményezi.
Bizton állíthatom azt is, hogy aki nem „tanul tovább”, az megáll a fejlődésben. És aki megáll a fejlődésben, az majd valakit akar maga mellé, az majd valami munkát akar, az majd azt akarja, hogy más tegyen, éljen helyette…
