A modern kor történetében, de talán soha még ezelőtt, nem volt olyan mértékű felelősségvállalási kényszer az emberekben, mint manapság.

Talán soha nem volt nagyobb szükség arra, hogy a legjobb tudásunk szerint, a leghatékonyabban tudjuk óvni az egészségünket, vagy a leggyorsabban tudjuk azt helyreállítani. Azt az erőforrást, önmagunkat, amely egy boldog élet alapja. És talán soha ilyen mértékű környezettel való együttműködésre sem volt példa, amely jól mutatja az egészség értelmezésének bővülését is.

Azaz nemcsak az egyén egészsége függ az őt körülvevő környezettől, hanem a környezet egészsége is függ az egyéntől. A kölcsönös kapcsolat és egymásra gyakorolt hatás vitathatatlan. Új ismeretekre, új készségekre, új életstílusra van szükség.

Amennyiben tudatosan, a fenntartható fejlődés elveit megtartva kívánunk élni, akkor újra kell gondolni a tőkéink felhasználását és hasznosítását. Az általános megközelítés szerint a három féle tőke: pénzügyi tőke, természeti tőke és emberi tőke.

Az emberi tőkével szorosan összefügg a társadalmi tőke, amely az emberek közötti kapcsolatokban megbúvó erőforrás. Az emberi kapcsolatokban áramló energia elősegítheti az egyén boldogulását, de egyúttal elősegítheti a kollektív cselekvést is, és ezáltal egy egészséges és prosperáló társadalom fenntartását. (Robert Constanza, 2008) Minden társadalmi szereplő felelősségét és beavatkozási pontjait megvizsgálva arra jutottunk, hogy a társadalmi marketing stakeholder menedzsment szemléletére építve új köntösbe kell helyezni az egészséges életmód „eladását”.